A kérdőív adatainak elemzése, következtetése

Hipotézis: Feltevésem szerint a mai világban is előnnyel jár (nem, pedig hátránnyal), ha a fiatalok hazájuk népi kultúrájának ápolásával és megismerésével foglalkoznak, mint például a népzene és a néptánc.

Felmérésemben a tiszakécskei Kék nefelejcs citerazenekar és a Kécske Néptáncegyüttes volt segítségemre.

Vizsgálat: A hipotézis vizsgálatára 25 kérdésből álló kérdőívet állítottam össze, amit 17 népzenével és/vagy néptánccal foglalkozó ember töltött ki. A 17 emberből 7 férfi, 10 pedig nő. Az életkori arány majdnem 50-50% a 10-18 év közötti és 18 felettiek között. A 17 megkérdezett közül 47% (8 fő) 18 év feletti, valamint 53%-uk (9 fő) 10 és 18 év közötti. A felmérésben részt vett fiatalok 35%-a (pontosan 6 ember) népzenével és néptánccal is foglalkozik egyszerre. A 17 ember 29%-a 2-3 órát fordít hobbyjára hetente, 24%-a 3-6 órát, míg 47%-a (majdnem a fele) több mint 6 órahosszát fordít rá.

Kérdéseimben választ kerestem arra is, hogy milyen indíttatás hatására kezdetek el foglalkozni ezzel a különleges hobbyval. 11%-uk egy kis kori emlék hatására érzett vonzódás a népi kultúra iránt, 42%-uk baráti és szülői ösztönzés révén kezdett el vele foglalkozni, 47%-uk, pedig egyszerűen érdekesnek találta. Szerette volna jobban megismerni a magyar népi hangszert és/vagy a népi táncokat, s megtanulni azokat. Tehát függetlenül bármilyen befolyásoló személytől összesen 58% gondolta úgy, hogy szeretne közelebb kerülni hazája népi kultúrájához. Ez is bizonyítja, hogy a hagyományaink, népi kultúránk értékes és nem szabad elhanyagolni. Mert sok ember, közöttük sok fiatal van, akit igen is érdekel, és szívesen felvállalja azok ápolását. Persze ehhez kell egy bizonyos belső indíttatás, hozzáállás.

Feltettem olyan kérdést is, amiben arra szerettem volna választ kapni, hogy szerintük nyújt-e ez a hobby valami pluszt számukra. Valamivel gazdagabbak-e a többi embernél, akik nem foglalkoznak ilyesmivel. A 100% úgy gondolja gazdagabb azoknál az embereknél, akik nem ismerik kultúrájukat. Hiszen jobban megismerhetik hazájukat, jó közösségben lehetnek és boldogok, hogy ezzel foglalkozhatnak.

Az is érdekelt, hogy hobbyjuk révén milyen helyekre jutottak el eddig. Hol szoktak szerepelni Magyarországon belül (pl.: Tiszakécske, Kecskemét, Lakitelek, Szabadszállás, Abasár…), vagy éppen külföldön (pl.: Lengyelo., Németo., Románia…). A válaszok alapján meglehet állapítani, hogy az országon belül és külföldön is sok helyen voltak már szerepelni (és mivel én is tagja vagyok ennek a csoportnak, tudom, hogy nem is egyszer). Óriási előnyt jelent kijutni egy külföldi fesztiválra, ahol más országok kultúrájával is ismerkedhetnek a fiatalok, s átadhatják egy másnak tudásukat. S talán még életre szóló ismeretséget, barátságot is köthetnek más nemzetiségű kortársaikkal. A csoport 79%-a, úgy gondolja nem jutott volna el ezekre a helyekre, ha nem zenél és/vagy táncol.

70% úgy gondolja, hogy ez a hobby más irányú tanulmányait is segíti. 35% esetében a család és a baráti kör közömbös hozzáállást tanúsít.

A felmérésen résztvevők mindegyike megismerkedhetett közismert emberekkel is, akik bármelyik fiatal méltó példaképe is lehet.

A vizsgálat szempontjából talán a legfontosabb adatok következnek. Kíváncsi voltam, hogy a fiatalok szerint, milyen előnyeik vannak abból, hogy hazájuk népi kultúrájával foglalkoznak. Számtalan dolgot soroltak fel (pl.: sok fellépés, sok tájegység táncaival ismerkedhet meg, sok barát, sokan felismerik és megismerik, fel lehet használni ezt a tudást más területen is). Szinte mindenki mást írt. Pontosan 59% szerint semmilyen hátránnyal nem jár kedvenc szabadidőtöltésük. A maradék, pedig erre a kérdésre hátránynak a térd és boka fájdalmakat írta, valamint a negatív megjegyzéseket.

Hasonlókérdés volt, de mégsem ugyanaz, hogy milyen negatív hatások érik őket a hobbyjuk miatt. A válaszok szerint 69% úgy gondolja, nem érik negatív hatások. Azt, hogy milyen pozitívak, hosszú lenne felsorolni (pl.: felszabadít, boldoggá tesz, „felnéznek rám”, pozitív kritika…). A kérdőív válaszai magukért beszélnek. A fiatalok 76%-nak komolyabb elképzelései, tervei is vannak a népzenével vagy néptánccal kapcsolatban. Nem egy ember van, aki ének-zene tanárnak készül. Van, aki tánctanár szeretne lenni. Van olyan is, aki már ebből él. Vagy csak egyszerűen így válaszolt: „Célom, hogy nyugdíjas éveimben járva, minden fiatal táncost túltáncoljak.”

88% pedig azt nyilatkozta, hogy míg csak bírja erővel és egészséggel nem hagyja abba ezt a hobbyt. Ezzel a kérdéssel, pedig elfogytak az elemzésre váró kérdések.

Összegzés: Összegzés képen, azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy hipotézisem helytálló. Hiszen az ifjúsági felmérés számadatai is alátámasztják. A mai világban sem hátrányos a fiataloknak hazájuk népi kultúrájával foglalkozni.

Én magam is foglalkozom népzenével és néptánccal is kiskorom óta. Ez a hobby, vagy talán életforma olyan lehetőségeket és csodálatos dolgokat rejt magában, amit talán elmondani, szavakkal megfogalmazni nem lehet. Ki kell próbálni. És ha valaki megérzi az ízét, többet nem áll ellent a kísértésnek. S mi igazolná ezt jobban, mint egy 17 éves ifjú ember szavai arra a kérdése, hogy meddig szeretné még folytatni ezt a „hobbyt”: „Tovább, tovább, míg csak bírom!”