Cikk
Szerencsi Zsuzsanna 2006.02.21. 13:33
"... hisz úgy szeretem, s dehogy felejtem, nem én, sohasem!"
Kék nefelejcs citerazenekar
„ A virágoknál először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős, és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kéri?), hogy ne felejts! „
A zenekar 1996-ban alakult Kodály Zoltán citerazenekar néven, alsó-tagozatos diákokból, akik azóta felnőttek. Jelenleg a zenekar 10 fős, a művelődési házban működik. A csoport művészeti vezetője Zoboki Józsefné Ilonka néni és Urbán Zoltán, zenekarvezető Szerencsi Zsuzsanna.Rendszeresen szerepelnek Tiszakécske város rendezvényein, ünnepségein. Egyre gyakrabban hívják őket más települések rendezvényeire is. 2005-ben vendégszerepeltek a lengyelországi Poznanban és Tiszakécske testvérvárosaiban, Lübeckében és Gyimesfelsőlokon. Játékuk az elmúl évben sokat fejlődött, s elérkezettnek látták, hogy zenéjükkel ne csak a közönséget bűvöljék el, hanem szakmai zsűrik mondjanak róla véleményt. Erre tökéletes alkalom volt a KÓTA által meghirdetett XIII. Országos Népzenei Minősítő Hangverseny, amely 2005. 10. 29-én került megrendezésre Tiszakécskén. A zenekar szép eredményt ért el, hiszen területi Kiváló minősítést kapott és készülhet az országos megmérettetésre. A szólóban bemutatkozó tagok: Bagi Edit és Szerencsi Zsuzsanna Kiváló, Tóth Róbert Dicsérő minősítést szerzett. A zenekar ekkor mutatkozott be először Kék nefelejcs citerazenekar néven. Mostantól az utánpótlást illeti meg a Kodály Zoltán citerazenekar név.Azt hiszem, sikerült megvalósítani azokat a célokat, amelyeket Ilonka néni kitűzött maga elé az együttes alapításakor. Ezek a hagyományápolás, közösségfejlesztés, a hangszeres játék megszerettetése, a zenei hallás fejlesztése, a népzene megszerettetése, átadása másoknak.Az együtt töltött évek alatt mindannyian nagyon megszerettük a népzenét, a hangszert és a legjobb barátokká váltunk. Szívesen zenélünk időseknek, fiataloknak és magunknak. Így nem merülnek feledésbe a szép népdalok.Ahogy Szabó Lőrinc is írta Nefelejcs című versében: „… hisz úgy szeretem, s dehogy felejtem, nem én, sohasem!”
|